Pál Zoltán mostanra hazánk egyik legkiválóbb keresőoptimalizálással foglalkozó céget működteti, 150 ügyféllel rendelkezik 35 fős csapata, 100+ milliós árbevétel mellett. Az ország egyik legfiatalabb sikeres szakembere, aki céltudatosan, áldozatok árán jutott el idáig.
– Milyen szakmák érdekeltek, hogy jött az ötlet, a vállalkozás?
– Két teljesen különböző irány érdekelt, a pénzügy vagy vállalkozás, a másik pedig az autószerelés. Alapvetően úgy képzeltem el magam, hogy autószerelő leszek, pontosabban hogy autókat építek. Tehát egy saját építőműhelyt szerettem volna, vagyis egy darabig benne dolgozni, aztán szép lassan saját vállalkozást. A jelenlegi munkám is ilyen, eleinte sokat foglalkoztam vele, és most már csak tanácsadok, a tényleges feladatokat a kollégák végzik. A könyvelő szakmát azért végeztem el, mert megtanultam az alapvető és pénzügyi tudást a vállalkozással kapcsolatban. Akkoriban már volt egy kereskedelmi vállalkozásom is: importáltam Magyarországra termékeket, és adtam el magas nyereséggel. Akkor gondoltam, hogy ezt lehetne webáruház keretén belül is tenni sokkal tervezettebb módon. Aztán amikor az áruház elkészült, elfogyott a vállalkozás pénze, így fizetős marketingre, kampányra nem tudtam költeni. A továbblépés ennek következtében az volt, hogy megtanuljak egy olyan dolgot, amely ingyen hozza a látogatókat, belőlük pedig az ügyfeleket, és ez volt a keresőoptimalizálás.
Magam kitanultam, és azt gondolom, hogy jól végeztem a feladatomat, hiszen eladtam azt a vállalkozást 2015 elején, 2015 közepén pedig indítottam egy következőt, amit értékesítettem 2017 elején, ami szintén csak a megfelelő keresőoptimalizáltság útján szerzett látogatókat. Alig fél év alatt több, mint 40 millió forintos forgalmat sikerült bonyolítania az oldalnak, ami tekintettel a növekvő pályára, kb. 100 millió forintos éves árbevételt jelentett volna, csak már nem akartam kereskedelemmel foglalkozni. Erre a tudásra építve indítottam az ügynökséget, és 2017-ben nagyot nőttünk, de egy motoros baleset miatt vissza kellett venni a tempót. Egy autós szemből elütött, métereket repültem, és a hátamra estem, a gerincemet a laptomom védte meg, így nem tört el. Nagy esély volt arra, hogy rosszabbul alakul a történet, de fél napon belül újra jártam, ugyan nehezen, mert rosszak voltak a lábaim, amik mostanra javultak meg úgy igazán.
Akkor átértékeltem az életem, és arra gondoltam, hogy nem akarok ennyit dolgozni azért, hogy igazából csak másoknak legyen jó. Így elhatároztam, hogy nem fogok más helyett dolgozni a csapatban, és újraszerveztem a céget. Mindenkit kirúgtam, aki nem illeszkedett az új rendszerbe, amit kidolgoztam. Ez igaz az ügyfelekre és a munkatársakra is. 2018 január végétől már nem én vezetem a céget, 2019 márciusától pedig folyamatosan fejlődünk az önvezető cég felé. Ezt megfelelő csapattal és elképesztően jó szoftveres háttérrel meg tudjuk valósítani, amiben nagyjából 70%-nál járunk. Nemrégiben felvettünk 16 embert, most 30 fős a cég, viszont home office-ban működünk teljes mértékben. Az egyik nagyon fontos üzletágvezető a menyasszonyom, alapvetően ő kezeli a legtöbb dolgot, a másik egy gimnáziumi jó barátom, és a testvérem is nekünk dolgozik.
– Milyen érzés, hogy rákerültél a “30 sikeres fiatal 30 év alatt” listára?
– Nagyon jó elismerés, hiszen rengeteg áldozatot hoztam eddigi életem során, és mindent megteszek a mai napig is, hogy kiemelkedőek legyünk. Mindenki otthonról és jól dolgozik, az ügyfél azt látja, hogy pontosan, minőségileg kiszolgáljuk. Csak azt érzékeli, hogy minden kiválóan működik, rend és fegyelem uralkodik, a határidőket betartjuk, és minden zajlik a maga megtervezett módján. Májustól októberig havi 10% felett fejlődtünk, májusban 100 millió forintos volt a cég, most tartunk 120 milliónál, és 150-re célozzuk a szerződésállomány értékét év végére. Emellett ez az elismerés egy jó visszaigazolás arra, hogy jól csináljuk a dolgunkat, és közben valós értéket adunk az ügyfeleinknek.
– Látszik, hogy határozottan, céltudatosan mész előre. Mindig is ilyen voltál alapvetően?
– Szerintem igen. Mindig én voltam a “Miért?” gyerek, mert csak kérdeztem, viszont cserébe mindent, amit lehetett, megjegyeztem, és elhelyeztem a saját viszonyrendszeremben, majd levontam a következtetéseket. Azt gondolom, hogy ha az ember nyitott az új tudásra és mások tapasztalataira, akkor azt a saját életében nagyon jól tudja hasznosítani. Természetesen kell hozzá a megfelelő közeg is, amely egyrészt támogató, másrészt vannak benne impulzusok.
– Mitől vagytok egyediek?
– Hatékonyan végzi mindenki nálunk a munkát, és rendben van minden. Nálunk olyan nincs, hogy a hónap utolsó napján ne lenne kész a munka. Az mindig feszült nap, és teljesen mindegy, hogy hétvégére vagy ünnepnapra esik, mert az internet nem áll meg. A munkatársaim is vállalkozó szelleműek, alapból mindenki vállalkozó. Ennek a szemléletnek köszönhető, hogy 10-15 vagy akár 20 ügyféllel is bővülünk havonta.
– Sokkal érettebb vagy mint a mai huszonévesek. Ez annak a következménye, hogy gyerekkorodban már minden érdekelt, és szívtad magadba a tudást?
– Édesapám rendőr volt és a családja is az. Nem úgy kell elképzelni, hogy ezért teljes szigorban nőttünk fel, de megtanítottak minket arra, hogyan működik a világ. Nálunk nem az volt a megszokott, hogy ehhez vagy ahhoz a feladathoz nincs kedvem, és hogyan tudok ez alól kibújni, hanem, hogy van teendő, amit el kell végezni fintorgás nélkül, és én erre a gondolatra építettem rá a cégemet is. Ha van egy feladat és hozzá egy határidő, akkor az kész lesz időn belül.
– Kipróbálnád magad alkalmazottként egy cégnél?
– Még soha nem írtam önéletrajzot, de megfordult már a fejemben, hogy elmenjek egyszer valahova másnak is dolgozni. Kipróbálnám magam különböző szituációkban. Azt tudom magamról, hogy nem vagyok egy könnyen integrálható típus. Megnézném, hogy például milyen árufeltöltőként tevékenykedni, vagy bármi másként, de valószínűleg elmagyaráznám mindenkinek, hogy nem jó logika alapján végzik a munkájukat, és megpróbálnám megfelelőbb, hatékonyabb rendszerbe foglalni, ennek következtében pedig hamar nemkívánatos szereplővé válnék a csapatban. Hiszen én mindig rendszert igyekszek kialakítani a saját életemben is, nagyon fontosak a határidők, a naptáram fél órás blokkokra van beosztva, hogy mikor mi a dolgom, azért, hogy tudjam kezelni a feladataimat, és soha ne csússzak semmivel.
– Mi az, ami motivál a mindennapokban és a jövőben is?
– Az, hogy látom, ahogy növekedik a cég. Nekem soha nem voltak motivációs gondjaim, csak teszem a dolgom. Ha dolgozom, akkor egyre több pénz van benne, és nem azért, mert pénzmániás vagyok, csak látom a materializált ellenértékét, amit majd olyan dologra költhetek, ami jó dolog, és engem szolgál.
– Mik a további céljaid?
– Valahol 4-500 ügyfél környéken lassítani szeretném a céget tudatosan. Most is van pár megkötés az ügyfelek tekintetében, hiszen aki például nem fizet határidőre, attól megválok. Mivel egy szerződésben vállalta, hogy a munkánkat határidőre kifizeti, ezért ha nem így tesz, akkor a konkurenseimnél sokkal jobb helyen lesz. Ha én szolgáltatok valamit, ami neki nincs, ő cserébe szolgáltasson valamit, amire nekem van szükségem. Ha ő ezt nem teszi meg, akkor vagy nem tisztel, nem vesz komolyan, vagy nem becsüli a munkánkat, és én egyiket sem tűröm. Mindig sok ügyfelem lesz, és nekem a legjobb ügyfélkör kell az országból. Egyetlen dolgot kérünk tőlük, hogy a határidőket tartsák be.
– Miért akarod lassítani a céget 4-500 ügyfélnél?
– Egy ilyen ügynökségnek egy ilyen jellegű működés mellett az a komfortos méret, és utána inkább a hatékonyságot növelném. Szívesen koncentrálnék másra is, szeretnék létrehozni olyan dolgokat, amelyek másként visznek engem előre. De először ezzel kell elkészülnöm, mert akkor jut arra a pontra a vállalkozás, hogy kompromisszum-mentesen finanszírozzuk a következő szintet.
– Ez a változás mikorra várható?
– Ha jelenlegi bővülést vesszük, akkor kettő év múlva, de ha nem sikerül addigra, akkor sincs gond, mert egyébként jól működik a vállalkozás.
– Most jól érzed magad a bőrödben, így képzelted el magad kettő vagy öt évvel ezelőtt?
– Nagyjából igen, viszont a saját elvárásaimhoz képest még lemaradásban vagyok. Úgy érzem, hogy most jól megy a vállalkozás, és nagyon szeretem. Ám a 28 éves önmagamtól eredendően többet kérnék, többet vártam volna el, ami azt jelenti, hogy van még hova fejlődni. Nem akarom a világ pénzét, hanem azt szeretném, hogy egy olyan komfortos közegben éljek, ahol megvan a magam és az ügyfeleim tere, miközben teljesül mindenki elvárása, és ezt az egészet jól össze lehet tenni, csak még kell hozzá idő.
– Ki tudsz kapcsolódni, szórakozni?
– Évente hatszor-tízszer megyünk utazni valahova, de tudatosan beleépítettük az életünkbe a céggel való foglalkozást. Vagyis én nem hiszek abban, hogy ha elmegyünk nyaralni, akkor megszűnik a cég. Akkor is napi két-három órát dolgozunk, mert az nem konfliktus, hiszen szeretjük a munkánkat, és ez nekünk az életvitelünk része. Nem úgy van mint egy alkalmazott esetében, aki elcseréli az idejét, és kap érte nyolc órányi pénzt, és utána ne szóljanak hozzá. Elég sokat utazunk külföldre, de ezt azért tudjuk megtenni, mert hétvégén vagy ünnepnapokon is dolgozunk, ezért tudunk magunknak szabadidőt beiktatni. Szóval ki tudok kapcsolódni, de nehéz sokszor, hiszen számos fejlesztési ötlet pörög a fejemben minden nap.
– Mit tanácsolsz a mai huszonéveseknek?
– Én azt mondom, hogy minél hamarabb menjenek el dolgozni, keressenek pénzt önállóan. Kezdjenek bele olyan dologba, ami már nem a szülőktől függ, hiszen a legtöbb elvárás, probléma vagy konfliktus abból ered, hogy megmondják nekik, milyen szakmát válasszanak, mit gondoljanak, és végül olyan dologgal foglalkozhatnak egész életükben, amit nem is szeretnek. Vagyis a legjobb dolog amit tehetnek, ha mielőbb leakadnak a szülők pénztárcájáról, és elkezdik a saját útjukat járni.
Sok olyan ismerősöm van gimnáziumból, aki most pszichiáterhez jár, mert ráerőltettek egy olyan szakmát, amit ő nem szívesen végez, vagy utál, esetleg a második vagy harmadik diploma alatt besokallt, és végül segítséghez kellett fordulnia. Sokan 27-28 évesen ott tartanak az életükben, hogy nem tudják mivel foglalkozzanak, hiszen követte azokat a bálványokat, amelyeket a szülők építettek fel nekik, végül amikor elérték, rájöttek, hogy valami értéktelen dologért dolgoztak 3-4 évig. Minél előbb lecsatlakoznak a szülői pénztárcáról, annál előbb lesznek felnőttek. Én nem tekintem felnőttnek azt, akit a szülei pénzelnek, vagy 29 évesen még otthon lakik, és ne legyenek kétségeink, nagyon sokan vannak így, és a mai fiatalok közül sokan ide tartanak. Vagyis röviden megfogalmazva: munka, önállóság.
További információ: https://alhconsulting.hu/